Túlevés, kényszeres túlevés, evészavar

A mértéktelen evészavar az egyik leggyakoribb étkezési rendellenesség a felnőtt társadalomban. A felnőtt társadalomban a férfiak 2%-a és a nők 3,5%-a szenved ebben a betegségben, többen mint az olyan nagyon híres Bulimia és Anorexia étkezési zavarban. A szindróma elismerten gyarapítja a túlsúlyos betegek számát.
Ez a szindróma bárhol megtalálható nemtől, iskolázottságtól, kultúrától függetlenül. A szindrómában szenvedők hamarabb lesznek túlsúlyosak, mint akik nem szenvednek ebben a szindrómában. Más rizikófaktorai ennek a szindrómának a gyerekkori elhízás, alacsony önértékelés, depresszió.
 
Mi okozza az evészavarokat? – ez az aggódó hozzátartozók visszatérő kérdése. Ma úgy fogalmazhatunk, hogy többféle tényezőnek van szerepe. Vannak hajlamosító faktorok (például gyermekkori kövérség, a családban előforduló hasonló zavarok, vagy a fentebb említett karcsúság-ideál szerepe), vannak továbbá kiváltó tényezők (például családi feszültségek: az apa alkoholizálása, válási fenyegetettség stb., vagy a szexualitás kudarcai, szexuális zaklatás), s betegségfenntartó tényezőkről is beszélünk, amelyek stabilizálják a kialakult zavart (ilyenek például az alultápláltság biológiai következményei).
 
A mértéktelen evészavar (angolul binge eating disorder = BED), olyan evészavar, amit a mértéktelen evés jellemez, ürítési periódusok nélkül. Ezt az evészavart először 1959-ben írta le Albert Stunkard kutató és pszichiáter.
A "mértéktelen étkezési rendellenesség" kifejezés a falásroham típusú étkezési magatartást van hivatva leírni, az éjszakai vonásai nélkül. A BED szindróma szinte mindig túlsúlyhoz vezet vagy jócskán eltolja a normális súlyértékeket. A BED szindróma kialakulását genetikailag öröklött faktorok befolyásolhatják az egyéb túlsúlyhoz vezető okok mellett, de nagyon nagy esélye van a pszichológiai rendellenességeknek is, mivel a klinikai BED szindrómás esetek 78,9 - 63,6%-a pszichológiai okokból szorul kezelésre.
 
A következő tünetek közül legalább három jelentkezése szükséges:
  • Evésroham utáni felháborodás, depresszív, bűnösség érzése.
  • Sokkal nagyobb mennyiségű étel megevése, mint amit egy normális ember képes megenni.
  • Sokkal gyorsabb evés a falásroham ideje alatt, mint a rohamon kívüli étkezések alatt.
  • A nagy mennyiségű étel miatt hányingerig vagy a közérzet romlásáig tartó evés.
  • Depresszió vagy unalom miatti evés.
  • Nagy mennyiségű étel elfogyasztása éhség érzete nélkül is.
Gyakori, hosszan tartó, egyedül étkezések, az étkezésekkel kapcsolatosan a bűnösség érzetével.A mértéktelen evészavar az egyik leggyakoribb étkezési rendellenesség a felnőtt társadalomban. A felnőtt társadalomban a férfiak 2%-a és a nők 3,5%-a szenved ebben a betegségben, többen mint az olyan nagyon híres Bulimia és Anorexia étkezési zavarban. A szindróma elismerten gyarapítja a túlsúlyos betegek számát.
Ez a szindróma bárhol megtalálható fajtól, kultúrától függetlenül. A szindrómában szenvedők hamarabb lesznek túlsúlyosak, mint akik nem szenvednek ebben a szindrómában. Más rizikófaktorai ennek a szindrómának a gyerekkori elhízás, alacsony önértékelés, depresszió.
 
Mi okozza az evészavarokat? – ez az aggódó hozzátartozók visszatérő kérdése. Ma úgy fogalmazhatunk, hogy többféle tényezőnek van szerepe. Vannak hajlamosító faktorok (például gyermekkori kövérség, a családban előforduló hasonló zavarok, vagy a fentebb említett karcsúság-ideál szerepe), vannak továbbá kiváltó tényezők (például családi feszültségek: az apa alkoholizálása, válási fenyegetettség stb., vagy a szexualitás kudarcai, szexuális zaklatás), s betegségfenntartó tényezőkről is beszélünk, amelyek stabilizálják a kialakult zavart (ilyenek például az alultápláltság biológiai következményei).
 
A mértéktelen evészavar (angolul binge eating disorder = BED), olyan evészavar, amit a mértéktelen evés jellemez, ürítési periódusok nélkül. Ezt az evészavart először 1959-ben írta le Albert Stunkard kutató és pszichiáter.
A "mértéktelen étkezési rendellenesség" kifejezés a falásroham típusú étkezési magatartást van hivatva leírni, az éjszakai vonásai nélkül. A BED szindróma szinte mindig túlsúlyhoz vezet vagy jócskán eltolja a normális súlyértékeket. A BED szindróma kialakulását genetikailag öröklött faktorok befolyásolhatják az egyéb túlsúlyhoz vezető okok mellett, de nagyon nagy esélye van a pszichológiai rendellenességeknek is, mivel a klinikai BED szindrómás esetek 78,9 - 63,6%-a pszichológiai okokból szorul kezelésre.
 
A következő tünetek közül legalább három jelentkezése szükséges:
Evésroham utáni felháborodás, depresszív, bűnösség érzése.
Sokkal nagyobb mennyiségű étel megevése, mint amit egy normális ember képes megenni.
Sokkal gyorsabb evés a falásroham ideje alatt, mint a rohamon kívüli étkezések alatt.
A nagy mennyiségű étel miatt hányingerig vagy a közérzet romlásáig tartó evés.
Depresszió vagy unalom miatti evés.
Nagy mennyiségű étel elfogyasztása éhség érzete nélkül is.
Gyakori, hosszan tartó, egyedül étkezések, az étkezésekkel kapcsolatosan a bűnösség érzetével.