Melody Beattie : Április 03. ELFOGADÁS

2016.04.03 09:23
Add át magad a pillanatnak! Éld át teljesen, élj meg mindent, ami benne rejlik.
Ugorj fejest a pillanatba!
Hagyj fel az ellenállással!
Oly sok gyötrelem származik abból, ha ellenállunk. Oly nagy megkönnyebbülés
hoz, ha elfogadjuk, egyszerűen elfogadjuk azt, ami van.
Ellenállásunkkal, elfojtásunkkal, tagadásunkkal időt és energiát pocsékolunk.
Gondolataink elfojtása nem tűnteti el őket. A formát öltött gondolat elfojtása nem
tesz jobb emberré. Gondoljuk, végig. Hagyjuk, hogy napvilágra jusson. Azután
engedjük el. Egy gondolat sem örökre szól. Ha nincs ínyünkre, változtathatunk
rajta, vagy gondolhatunk helyette mást. De ehhez el kell fogadnunk, azután el kell
engednünk az előzőt.
Az ellenállás és az elfojtás nem változtat a dolgon. Csak harcra késztet saját
gondolataink ellen.
Életünket megnehezítjük, ha ellenállunk és elfojtjuk érzéseinket. Mindegy, milyen
sötétnek, kínosnak, indokolatlannak, meglepőnek, "oda nem illőnek" bélyegezzük
őket, nem szabadulhatunk meg tőlük. Sőt, még rosszabbak lesznek. Szünet nélkül
fognak kavarogni bennünk, gyötörnek, beteggé tesznek, testi fájdalmat okoznak,
kényszeres cselekedetekre ösztönöznek, nem hagynak aludni, éber óráinkban
pedig félálomba döntenek. Pedig csak annyit kell tennünk, hogy elfogadjuk
érzéseinket azzal, hogy átérezzük őket és kimondjuk: "Igen, ezt érzem."
Az érzések a jelenben élnek. Minél hamarabb el tudunk fogadni egy érzést, annál
hamarabb léphetünk tovább a következőhöz.
Ha ellenállunk, vagy elfojtjuk gondolatainkat és érzéseinket, ezzel még nem
válunk azzá, aki lenni szeretnénk, vagy akiről azt gondoljuk, ilyennek kellene
lennünk. A valóságnak állunk ellen. Önmagunkat fojtogatjuk. A végső fokon
depressziósak leszünk.
Így nem tudunk változtatni életünkön, körülményeinken, akármilyen
nemkívánatosaknak tartjuk is ezeket.
Az elfogadás tesz azzá, aki vagyunk, és aki lenni szeretnénk. Az elfogadás ad erőt ahhoz, hogy jobbítsunk a körülményeinken.
Az elfogadás nem helyeslés. Nem jelenti azt, hogy alávetjük magunkat egy másik
ember akaratának és terveinek. Nem elkötelezettség. Nem örök érvényű; a jelen
pillanatnak szól. Az elfogadás nem nehezíti, hanem könnyíti a dolgokat. Nem
jelenti azt, hogy elfogadjuk a másiktól a bántalmazást, s azt, hogy túllépünk
önmagunkon, korlátainkon, reményeinken, álmainkon, vágyainkon,
szükségleteinken. Azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami van, így megtudjuk, mit
tehetünk azért, hogy óvjuk magunkat, milyen határokat kell kijelölnünk. Azt
jelenti, elfogadjuk aki pillanatnyilag vagyunk, s ezáltal szabaddá válik az út a
változás és fejlődés előtt.
Az elfogadás előbbre visz ezen az úton. Az erőszak nem segít.
E két fogalom csak addig fáj, amíg nem gyakoroljuk.
Ma gyakorlom önmagam és jelenlegi körülményeim elfogadását. Figyelni fogom
és bízom a varázslatban, melyet az elfogadás hozhat életembe és gyógyulásom
folyamatába.