Melody Beattie : Február 10. A SZOMORÚSÁG ELENGEDÉSE

2016.02.10 09:50
Az át nem élt szomorúság gátolhatja a szeretetet és örömöt a jelenben.
A múltban sok mindent mondtunk magunknak a fájdalom palástolására: "Nem is
fáj olyan nagyon. Ha várok, lehet, hogy megváltoznak a dolgok. Nem olyan
nagy ügy. Hamar túl leszek rajta. Ha megpróbálom megváltoztatni őt, nekem
nem is kell megváltoznom."
Tagadtuk, hogy fáj, mert nem akartuk érezni a fájdalmat. Meg nem oldott ügyeink
nem tűnnek el. Újra meg újra előjönnek, amíg oda nem figyelünk, amíg nem
foglalkozunk velük kellőképpen, amíg be nem gyógyítjuk a sebeket. Ez az egyik,
amit megtanulunk a gyerekkori vagy társfüggőségből való kigyógyulásunkkor.
Sokunknak nem voltak meg a kellő eszközei, támogatása és biztonságérzete
ahhoz, hogy beismerje és elfogadja a fájdalmat. Ez érthető. De lassan, óvatosan
megnyílunk érzéseink előtt. Átérezzük, aminek létét oly sokáig tagadtuk. Nem
azért, hogy legyen okunk másokat hibáztatni vagy szégyellni magunkat, hanem
azért, hogy felkészüljünk egy jobb életre.
Jó, ha sírunk, amikor sírnunk kell és átérezzük a szomorúságot, amit régóta
hordozunk. Átérezhetjük, majd elengedhetjük.
A gyász megtisztító folyamat. Az elfogadás folyamata. Átemel a múltból a jelenbe
s egy olyan jobb jövőbe, ahol nem szabotáljuk el saját igényeinket.
Istenem, add, hogy a mai napon megnyíljak saját érzéseim előtt. Segíts
tudatosítanom, hogy nem kell se erőltetnem, se elfojtanom azt, ami segíti
gyógyulásomat. Segíts bíznom abban, hogy ha nyitott vagyok, a folyamatot
irányítva természetes módon gyógyulok meg.