Melody Beattie : Február 25. TÖKÉLETLENSÉGÜNK ELFOGADÁSA

2016.02.25 08:59
"Miért teszek ilyet magammal? - kérdezte egy asszony, aki le akart fogyni. - A csoportfoglalkozásokra úgy mentem el, hogy szörnyű bűntudatom volt, szégyelltem magam, ha megettem egy fél süteményt, s ezzel megsértettem a diétámat. Azután rájöttem, hogy mindenki csal egy kicsit, egyesek pedig sokat. Annyira szégyelltem magam a csoport előtt, mintha egyedül én volnék az, aki nem tartotta volna be az utolsó betűig az előírt étrendet. Most már tudom, hogy legalább annyira betartom, mint a legtöbben, néhány fogyókúrás társamnál pedig sokkal jobban."
Miért is teszünk ilyet magunkkal? És most nem csak a fogyókúráról beszélek, hanem egész életünkről. Miért büntetjük magunkat azzal, hogy azt hisszük, hitványak vagyunk, mások pedig tökéletesek, legyen szó akár kapcsolatainkról, gyógyulásunkról vagy valamilyen sajátos célról?
Akár magunk, akár mások felett ítélkezünk, ugyanannak az éremnek a két oldaláról van szó.
Sokkal pontosabb és jótékonyabb hatású, ha azt mondjuk magunkról, hogy nincs velünk semmi baj. Ez nem egyenlő azzal, hogy nem követünk el hibákat, melyeket majd ki kell javítani, sem azzal, hogy nem térünk le időről időre a helyes ösvényről, sem pedig azzal, hogy képtelenek vagyunk a fejlődésre. Mindössze azt jelenti, hogy összes vargabetűnkkel együtt nagyjából megmaradunk a helyes úton. Ha ezt fölismerjük, és biztatjuk is magunkat, segítjük a továbbhaladásunkat.
Ma szeretni és bátorítani fogom magam. Azt mondom magamnak, hogy amit teszek, jó, és örülni fogok ennek a tudatnak.