Melody Beattie : Január 27. SZÜKSÉGÜNK VAN AZ EMBEREKRE

2016.01.27 09:36
Megtalálhatjuk az egyensúlyt atekintetben is, hogy ne legyen túlságosan
szükségünk másokra, ugyanakkor ne jussunk el oda, hogy senkire se legyen
szükségünk.
Sokunknak vannak a múltból itt ragadt kielégítetlen függőségi igényei. És bár
vágyunk rá, hogy mások feltétel nélkül szeressenek, lehet, hogy olyan embereket
választottunk, akik nem tudnak, vagy nem igazán akarnak mellettünk állni.
Egyeseket annyira bánt, hogy nem szeretik őket, hogy épp ezzel űzik el maguk
mellől felebarátaikat.
A másik véglet, hogy valaki annyira megszokja, hogy soha senkire ne számítson,
hogy ő küldi el azokat, akik segítenének. Túl önállóvá válik, s azt hiszi, senki
másra sincs szüksége.
Akár az egyiket, akár a másikat választjuk, rosszul tesszük. Jobbat érdemlünk.
Fogadjuk el énünknek szeretethiánytól szenvedő részét!
Hagyjuk, hogy kigyógyulunk abból a fájdalomból, hogy múltbeli igényeinkre nem
reagált senki. És ne hajtogassuk, hogy nem vagyunk méltók a szeretetre, mert nem
úgy szerettek, ahogy mi akartuk, ahogy szükségünk lett volna rá.
Ha azt a részünket tartottuk hét lakat alatt, amelyiknek szüksége van másokra,
nyíljunk meg, és hagyjuk, hogy szeressenek.
Meg fogjuk kapni a vágyott szeretetet, mihelyt elhisszük, hogy méltók vagyunk rá
és hagyjuk, hogy megadják.
Ma meg fogom találni az egyensúlyt: nem leszek másokra túlságosan rászorulva,
ugyanakkor nem zárkózom el a többiek segítsége és szeretete elől. Elfogadom azt
a szeretetet, ami jár nekem.