Melody Beattie : Július 19. BIZONYÍTÁS ÖNMAGUNK ELŐTT

2016.07.19 09:29
„Egy álló évig próbáltam bebizonyítani a férjemnek, mennyire bánt az
iszákossága. Amikor elkezdtem gyógyulni, rájöttem, hogy először nekem kell világosan látnom, mennyire bánt, hogy iszik.”
 
(Név nélkül)
 
„Hónapokon át próbáltam bebizonyítani annak a férfinak, akivel együtt jártam,
milyen egészséges gondolkodású, és felelősségteljes ember vagyok. Az után
rájöttem, hogy nem neki kellett ezt felismernie, hanem nekem.”
(Név nélkül)
 
Ha bizonyítani próbáljuk, hogy milyen jók vagyunk, hogy elég jók vagyunk, ha
azt próbáljuk megmutatni valakinek, mennyire bánt minket, vagy azt, hogy
megértjük őt – ez mind azt jelzi, hogy az önpusztítás útjára léptünk.
Azt is jelezheti, hogy megpróbálunk irányítani valakit. Meg azt is, hogy mi nem hisszük el, milyen jók vagyunk, vagy elég jók vagyunk, vagy, hogy tényleg bánt valaki.
 
Arra figyelmeztethet, hogy egy rosszul működő rendszer fogságába estünk. Arra, hogy ködfelhő szállt ránk, melyben letagadjuk a valóságot, vagy olyasmit teszünk, ami nem jó nekünk.
 
Ha mindenáron bizonyítani akarunk egy másiknak valamit, ez arra utalhat, hogy magunk se hisszük el igazán. Ha majd ezt tisztázzuk magunkban, azt is tudni fogjuk, mit tegyünk.
 
Nem arról van szó, hogy mások megértsenek, és komolyan vegyenek. Nem is
arról, hogy mások elhiggyék, hogy jók vagyunk, vagy elég jók vagyunk, vagy, hogy mások észrevegyék és elhiggyék, milyen felelősségteljesek, szeretetteliek, vagy hozzáértők vagyunk. Nem is arról, hogy mások rájönnek-e, milyen mély bennünk bizonyos érzelem. Nekünk kell megpillantani a fényt.
Istenem, segíts ma elengednem azt a szükségletemet, hogy mások véleményének befolyásolásával uraljam a dolgok kimenetelét. Arra összpontosítok, hogy elfogadjam magam ahelyett, hogy valamit bizonyítani próbáljak. Amennyiben észreveszem, hogy a függőség csapdájába estem, és megpróbálok valakit meggyőzni bizonyos tulajdonságomról, felteszem magamnak a kérdést: nem arra van-e szükségem, hogy magamat győzzem meg?