Melody Beattie : Június 03. JÓTÉKONYSÁG

2016.06.03 10:11
Egészséges határokra van szükség akkor is, ha másoktól pénzt fogadunk el, vagy mi adunk pénzt nekik.
Egyesek indokolatlanul adnak pénzt másoknak. Talán szégyellik, hogy nekik van pénzük, és azt hiszik, hogy nem érdemlik meg. Vagy olyan szervezethez tartoznak, amely a szégyent eszközként használja arra, hogy pénzt csikarjon ki tőlük.
Horogra akadhatunk azért, ha pénzt adunk a gyerekeinknek, családunk tagjainak vagy barátainknak, mert okkal, ok nélkül bűntudatot érzünk. Hagyjuk, hogy mások anyagilag zsaroljanak, néha olyanok is, akiket szeretünk. Ez így nem szabad akaratból adott pénz.
Egyesek azért adnak pénzt másoknak, mert gondoskodni akarnak róluk. Lehet, hogy túlzott felelősségérzettel viseltetnek mások iránt, beleértve az anyagi felelősségvállalást. Vagy egyszerűen azért, mert még nem tanulták meg birtokba venni saját erejüket, és nem tudnak nemet mondani, amikor kell. Vagy azért, mert azt remélik, hiszik, hogy mások szeretni fogják őket, ha gondoskodnak róluk anyagilag.
Senkinek nem muszáj pénzt adnunk! Mi döntjük el, hogy adunk-e vagy sem. Nem kell hagyjuk, hogy mások áldozattá tegyenek, manipuláljanak vagy a pénzünket kicsikarják. Anyagilag felelősek vagyunk magunkért. Az egészséges élet velejárójaként hagyjuk, hogy a körülöttünk élük is felelősek legyenek anyagilag magukért.
Nem kell szégyellnünk, hogy van pénzünk, amiért megdolgoztunk; megérdemeljük, hogy legyen pénzünk, bármekkora összegről van is szó, nem
muszáj kényszert éreznünk arra, hogy odaadjuk az egészet, és nem kell bűntudatot éreznünk, amiért mások szeretnék azt, ami a miénk.
A jótékonyság áldás. Az adás az egészséges élet része. Megtanulhatjuk, hogyan jelöljünk ki egészséges határokat az alkudozással kapcsolatosan is.
Ma igyekszem, hogy egészséges határokat jelöljek ki azzal kapcsolatban, hogy kinek adok pénzt. Megértem, hogy az én döntésemtől függ, hogy adok-e egyáltalán.Egészséges határokra van szükség akkor is, ha másoktól pénzt fogadunk el, vagy mi adunk pénzt nekik.
Egyesek indokolatlanul adnak pénzt másoknak. Talán szégyellik, hogy nekik van pénzük, és azt hiszik, hogy nem érdemlik meg. Vagy olyan szervezethez tartoznak, amely a szégyent eszközként használja arra, hogy pénzt csikarjon ki tőlük.
Horogra akadhatunk azért, ha pénzt adunk a gyerekeinknek, családunk tagjainak vagy barátainknak, mert okkal, ok nélkül bűntudatot érzünk. Hagyjuk, hogy mások anyagilag zsaroljanak, néha olyanok is, akiket szeretünk. Ez így nem szabad akaratból adott pénz.
Egyesek azért adnak pénzt másoknak, mert gondoskodni akarnak róluk. Lehet, hogy túlzott felelősségérzettel viseltetnek mások iránt, beleértve az anyagi felelősségvállalást. Vagy egyszerűen azért, mert még nem tanulták meg birtokba venni saját erejüket, és nem tudnak nemet mondani, amikor kell. Vagy azért, mert azt remélik, hiszik, hogy mások szeretni fogják őket, ha gondoskodnak róluk anyagilag.
Senkinek nem muszáj pénzt adnunk! Mi döntjük el, hogy adunk-e vagy sem. Nem kell hagyjuk, hogy mások áldozattá tegyenek, manipuláljanak vagy a pénzünket kicsikarják. Anyagilag felelősek vagyunk magunkért. Az egészséges élet velejárójaként hagyjuk, hogy a körülöttünk élük is felelősek legyenek anyagilag magukért.
Nem kell szégyellnünk, hogy van pénzünk, amiért megdolgoztunk; megérdemeljük, hogy legyen pénzünk, bármekkora összegről van is szó, nem
muszáj kényszert éreznünk arra, hogy odaadjuk az egészet, és nem kell bűntudatot éreznünk, amiért mások szeretnék azt, ami a miénk.
A jótékonyság áldás. Az adás az egészséges élet része. Megtanulhatjuk, hogyan jelöljünk ki egészséges határokat az alkudozással kapcsolatosan is.
Ma igyekszem, hogy egészséges határokat jelöljek ki azzal kapcsolatban, hogy kinek adok pénzt. Megértem, hogy az én döntésemtől függ, hogy adok-e egyáltalán.Egészséges határokra van szükség akkor is, ha másoktól pénzt fogadunk el, vagy mi adunk pénzt nekik.
Egyesek indokolatlanul adnak pénzt másoknak. Talán szégyellik, hogy nekik van pénzük, és azt hiszik, hogy nem érdemlik meg. Vagy olyan szervezethez tartoznak, amely a szégyent eszközként használja arra, hogy pénzt csikarjon ki tőlük.
Horogra akadhatunk azért, ha pénzt adunk a gyerekeinknek, családunk tagjainak vagy barátainknak, mert okkal, ok nélkül bűntudatot érzünk. Hagyjuk, hogy mások anyagilag zsaroljanak, néha olyanok is, akiket szeretünk. Ez így nem szabad akaratból adott pénz.
Egyesek azért adnak pénzt másoknak, mert gondoskodni akarnak róluk. Lehet, hogy túlzott felelősségérzettel viseltetnek mások iránt, beleértve az anyagi felelősségvállalást. Vagy egyszerűen azért, mert még nem tanulták meg birtokba venni saját erejüket, és nem tudnak nemet mondani, amikor kell. Vagy azért, mert azt remélik, hiszik, hogy mások szeretni fogják őket, ha gondoskodnak róluk anyagilag.
Senkinek nem muszáj pénzt adnunk! Mi döntjük el, hogy adunk-e vagy sem. Nem kell hagyjuk, hogy mások áldozattá tegyenek, manipuláljanak vagy a pénzünket kicsikarják. Anyagilag felelősek vagyunk magunkért. Az egészséges élet velejárójaként hagyjuk, hogy a körülöttünk élük is felelősek legyenek anyagilag magukért.
Nem kell szégyellnünk, hogy van pénzünk, amiért megdolgoztunk; megérdemeljük, hogy legyen pénzünk, bármekkora összegről van is szó, nem
muszáj kényszert éreznünk arra, hogy odaadjuk az egészet, és nem kell bűntudatot éreznünk, amiért mások szeretnék azt, ami a miénk.
A jótékonyság áldás. Az adás az egészséges élet része. Megtanulhatjuk, hogyan jelöljünk ki egészséges határokat az alkudozással kapcsolatosan is.
Ma igyekszem, hogy egészséges határokat jelöljek ki azzal kapcsolatban, hogy kinek adok pénzt. Megértem, hogy az én döntésemtől függ, hogy adok-e egyáltalán.Egészséges határokra van szükség akkor is, ha másoktól pénzt fogadunk el, vagy mi adunk pénzt nekik.
Egyesek indokolatlanul adnak pénzt másoknak. Talán szégyellik, hogy nekik van pénzük, és azt hiszik, hogy nem érdemlik meg. Vagy olyan szervezethez tartoznak, amely a szégyent eszközként használja arra, hogy pénzt csikarjon ki tőlük.
Horogra akadhatunk azért, ha pénzt adunk a gyerekeinknek, családunk tagjainak vagy barátainknak, mert okkal, ok nélkül bűntudatot érzünk. Hagyjuk, hogy mások anyagilag zsaroljanak, néha olyanok is, akiket szeretünk. Ez így nem szabad akaratból adott pénz.
Egyesek azért adnak pénzt másoknak, mert gondoskodni akarnak róluk. Lehet, hogy túlzott felelősségérzettel viseltetnek mások iránt, beleértve az anyagi felelősségvállalást. Vagy egyszerűen azért, mert még nem tanulták meg birtokba venni saját erejüket, és nem tudnak nemet mondani, amikor kell. Vagy azért, mert azt remélik, hiszik, hogy mások szeretni fogják őket, ha gondoskodnak róluk anyagilag.
Senkinek nem muszáj pénzt adnunk! Mi döntjük el, hogy adunk-e vagy sem. Nem kell hagyjuk, hogy mások áldozattá tegyenek, manipuláljanak vagy a pénzünket kicsikarják. Anyagilag felelősek vagyunk magunkért. Az egészséges élet velejárójaként hagyjuk, hogy a körülöttünk élük is felelősek legyenek anyagilag magukért.
Nem kell szégyellnünk, hogy van pénzünk, amiért megdolgoztunk; megérdemeljük, hogy legyen pénzünk, bármekkora összegről van is szó, nem
muszáj kényszert éreznünk arra, hogy odaadjuk az egészet, és nem kell bűntudatot éreznünk, amiért mások szeretnék azt, ami a miénk.
A jótékonyság áldás. Az adás az egészséges élet része. Megtanulhatjuk, hogyan jelöljünk ki egészséges határokat az alkudozással kapcsolatosan is.
Ma igyekszem, hogy egészséges határokat jelöljek ki azzal kapcsolatban, hogy kinek adok pénzt. Megértem, hogy az én döntésemtől függ, hogy adok-e egyáltalán.Egészséges határokra van szükség akkor is, ha másoktól pénzt fogadunk el, vagy mi adunk pénzt nekik.
Egyesek indokolatlanul adnak pénzt másoknak. Talán szégyellik, hogy nekik van pénzük, és azt hiszik, hogy nem érdemlik meg. Vagy olyan szervezethez tartoznak, amely a szégyent eszközként használja arra, hogy pénzt csikarjon ki tőlük.
Horogra akadhatunk azért, ha pénzt adunk a gyerekeinknek, családunk tagjainak vagy barátainknak, mert okkal, ok nélkül bűntudatot érzünk. Hagyjuk, hogy mások anyagilag zsaroljanak, néha olyanok is, akiket szeretünk. Ez így nem szabad akaratból adott pénz.
Egyesek azért adnak pénzt másoknak, mert gondoskodni akarnak róluk. Lehet, hogy túlzott felelősségérzettel viseltetnek mások iránt, beleértve az anyagi felelősségvállalást. Vagy egyszerűen azért, mert még nem tanulták meg birtokba venni saját erejüket, és nem tudnak nemet mondani, amikor kell. Vagy azért, mert azt remélik, hiszik, hogy mások szeretni fogják őket, ha gondoskodnak róluk anyagilag.
Senkinek nem muszáj pénzt adnunk! Mi döntjük el, hogy adunk-e vagy sem. Nem kell hagyjuk, hogy mások áldozattá tegyenek, manipuláljanak vagy a pénzünket kicsikarják. Anyagilag felelősek vagyunk magunkért. Az egészséges élet velejárójaként hagyjuk, hogy a körülöttünk élük is felelősek legyenek anyagilag magukért.
Nem kell szégyellnünk, hogy van pénzünk, amiért megdolgoztunk; megérdemeljük, hogy legyen pénzünk, bármekkora összegről van is szó, nem
muszáj kényszert éreznünk arra, hogy odaadjuk az egészet, és nem kell bűntudatot éreznünk, amiért mások szeretnék azt, ami a miénk.
A jótékonyság áldás. Az adás az egészséges élet része. Megtanulhatjuk, hogyan jelöljünk ki egészséges határokat az alkudozással kapcsolatosan is.
Ma igyekszem, hogy egészséges határokat jelöljek ki azzal kapcsolatban, hogy kinek adok pénzt. Megértem, hogy az én döntésemtől függ, hogy adok-e egyáltalán.