Melody Beattie : Június 27. A HARMÓNIA KIVÍVÁSA

2016.06.27 09:44
Amikor egy zongorista új darabot tanul be, nem fogja rögtön hibátlanul eljátszani.Gyakran külön-külön kell gyakorolnia a két kezével, hogy átvegye a hangulatot,elsajátítsa a hangzást. Az egyik kéz kiválaszt egy részt, és addig gyakorolja, amíg megtalálja a megfelelő ritmust, és az eddig nehéz részt könnyen le tudja játszani.
Ezután a másik kezével gyakorol, egyenként veszi át a hangjegyeket, míg meg nem tanulja mindet. És csak akkor tudnak együtt játszani, ha mindkét kéz tudja már a dolgát - a hangzást, a hangulatot, a ritmust, a hangszíneket.
A gyakorlás közben hallható zene nem mindig kellemes. Összefüggéstelennek hangzik, esetleg nem is szép. De amikor mindkét kéz felkészült az együtt muzsikálásra, megszületik a zene, és az egész darab harmonikus egységgé áll össze.
Gyógyulásunk kezdetén úgy érezhetjük, mintha hosszú hónapokat, sőt éveket töltenénk el különféle, látszólag nem összefüggő viselkedésmódokat gyakorolva életünk különböző területein.
Új készségeinket magunkkal visszük munkánkba, hivatásunkba, lassan alkalmazni kezdjük, s ettől munkahelyi kapcsolataink egészségesebbé válnak. Új készségeinket belevisszük kapcsolatainkba is, néha egyszerre csak egy kapcsolatba. Szerelmi kapcsolatainkban is új viselkedésmódjainkkal próbálkozunk. Részenként, hangjegyenként gyakoroljuk az új zenét.
Felsőbb Erőnkkel kialakított kapcsolatunkon is munkálkodunk, azaz fejlesztjük spiritualitásunkat. Fejlesztjük önszeretetünket. Azon vagyunk, hogy elhiggyük, a legjobbat érdemeljük. Törődjünk pénzügyeinkkel, pihenésünkkel, néha a
megjelenésünkkel, néha az otthonunkkal is.
Munkálkodunk érzelmeinken. Viselkedésünkön. Elengedjük a régit, megszerezzük az újat. Dolgozunk, dolgozunk és dolgozunk. Gyakorolunk. Az egyik szélsőségtől a másikig jutunk, néha előről kezdjük az egészet. Kicsit előre haladunk, visszalépünk, aztán megint előre megyünk.
Úgy tetszik, mindez teljesen összefüggéstelen. Nem úgy hangzik, mint egy szép,harmonikus zenekar. Csak egymástól elkülönült hangjegyek. Aztán egy nap történik valami. Készen állunk arra, hogy minkét kezünkkel egyszerre játsszunk,hogy összerakjuk a zenét.
Amint hangjegyről, hangjegyre haladva dolgoztunk, dallá változik. Ez a dal pedig egy egész élet, egy teljes élet, egy harmonikus élet.
A zene biztosan felhangzik életünkben, ha lankadatlanul gyakoroljuk az egyes részeket.
Ma, gyógyító viselkedésmódjaimat gyakorlom életem különböző területein. Bízom abban, hogy egy napon a dolgok teljes, zengő dallá állnak össze.