Melody Beattie : Szeptember 19. BOCSÁNATKÉRÉS

2016.09.19 09:24
Néha úgy viselkedünk, hogy utóbb a legkevésbé sem vagyunk megelégedve magunkkal. Ez emberi dolog. Erre találták ki azt a kifejezést: „Bocsánatot kérek!”
Gyógyító szavak, és áthidalják a szakadékot. De nem kell bocsánatot kérnünk, ha nem követünk el semmi rosszat. A szégyen arra késztethet, hogy mindenért bocsánatot kérjünk, amit csak teszünk – még azért is, hogy élünk és azok vagyunk, akik vagyunk.
Nem kell bocsánatot kérnünk azért, mert vigyázunk magunkra, foglalkozunk az érzéseinkkel, kijelöljük határainkat, egészségesek vagyunk és örülünk az életnek.
Soha nem kell változtatnunk az útirányunkon, ha az a legjobb érdekeinket
szolgálja, ám néha általános jellegű bocsánatkéréssel elismerjük a másik érzéseit, és ez hasznos lehet, ha egy bizonyos körülményből vagy kapcsolatból fakadó problémák nem világosak. Mondhatunk ilyesmit: „Sajnálom ezt a cirkuszt. Sajnálom, ha téged bántott, amit meg kellett tennem magamért. Hidd el, nem akartalak bántani!”
Ha egyszer bocsánatot kértünk, ezt nem kell újra megismételnünk. Ha valaki
ugyanezért többszöri bocsánatkérést akar kicsikarni, ez az ő problémája, és nem muszáj bekapnunk a horgot.
Megtanulhatjuk komolyan venni a bocsánatkérést, hogyha nincs okunk rá, ne osztogassuk fűnek-fának. Ha ismerjük magunkat, tudni fogjuk, mikor van itt az ideje és mikor nincs.
Ma megpróbálom tisztán látni, mikor kell bocsánatot kérnem. A magam tetteiért felelősséget vállalok, de másokéért nem. Istenem, segíts felismernem, miért kell bocsánatot kérnem, s miért nem.