Melody Beattie : Június 04. BÍZZ ISTENBEN!
2017.06.04 10:13
Egy házaspár - jó barátaim - elhatározta, hogy változtat életkörülményein. Mindig városban éltek, és most úgy döntöttek, vidéken fognak élni, egy tó mellett. Találtak egy kis tóparti házat. Nem álmaik otthona volt, de tudták, ha majd eladják városi lakásukat, lesz elég pénzük az átalakítására. Volt némi megtakarított pénzük, így be tudtak költözni a tóparti házba, mielőtt eladták volna a városi
lakást.
Eltelt egy év, és a városi lakás nem kelt el. Barátaim sok változáson mentek át ez alatt. Voltak türelmes és türelmetlen időszakaik. Voltak napok, amikor bíztak Istenben; máskor nem értették, miért rótt rájuk Isten ilyen hosszú várakozási időt, miért nem engedi, hogy megvalósuljon a tervük.
Az ajtók nem akarództak megnyílni előttük.
Egy nap meglátogatta őket az egyik szomszédjuk. Az ő tóparti háza volt barátaim álmainak otthona: minden megvolt benne, amit akartak, sőt, több is. Amikor először meglátták ezt a házat, megcsodálták, és azt kívánták, bárcsak ilyen otthonuk lehetne. Aztán elfelejtették az egészet. Nem hitték el, hogy álmuk valaha is megvalósul.
Ez a szomszéd azért jött hozzájuk látogatóba, mert feleségével együtt elhatározta, hogy elköltöznek. Először barátaimnak ajánlották föl megvételre a házukat.
Barátaim elfogadták az ajánlatot, és aláírták a vételi szerződést is. Két hónap alatt eladták városi otthonukat és kicsi, de megfelelő tóparti házukat is. Kicsivel később pedig beköltöztek álmaik otthonába. Néha úgy érezzük, felesleges akadályok állják utunkat, és ez idegesít bennünket.
Hiszünk benne, hogy jó úton haladunk, bízunk Istenben és önmagunkban, a dolgok mégsem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk. Rosszkor lendülünk neki, aztán rosszkor állunk le. Feltehetjük a kérdést: vajon Isten cserbenhagyott minket, vagy nem érdekli a dolgaink? Esetleg nem látjuk, merre tartunk. Aztán egy szép napon rájövünk, az volt az oka, hogy nem kaptuk meg, amit akartunk, mert Isten valami sokkal jobbat szánt nekünk.
Ma a türelmet gyakorlom. Arra kérem Felsőbb Erőmet, hogy a legjobbat küldje rám, és bízom benne, hogy így tesz.Egy házaspár - jó barátaim - elhatározta, hogy változtat életkörülményein. Mindig városban éltek, és most úgy döntöttek, vidéken fognak élni, egy tó mellett. Találtak egy kis tóparti házat. Nem álmaik otthona volt, de tudták, ha majd eladják városi lakásukat, lesz elég pénzük az átalakítására. Volt némi megtakarított pénzük, így be tudtak költözni a tóparti házba, mielőtt eladták volna a városi
lakást.
Eltelt egy év, és a városi lakás nem kelt el. Barátaim sok változáson mentek át ez alatt. Voltak türelmes és türelmetlen időszakaik. Voltak napok, amikor bíztak Istenben; máskor nem értették, miért rótt rájuk Isten ilyen hosszú várakozási időt, miért nem engedi, hogy megvalósuljon a tervük.
Az ajtók nem akarództak megnyílni előttük.
Egy nap meglátogatta őket az egyik szomszédjuk. Az ő tóparti háza volt barátaim álmainak otthona: minden megvolt benne, amit akartak, sőt, több is. Amikor először meglátták ezt a házat, megcsodálták, és azt kívánták, bárcsak ilyen otthonuk lehetne. Aztán elfelejtették az egészet. Nem hitték el, hogy álmuk valaha is megvalósul.
Ez a szomszéd azért jött hozzájuk látogatóba, mert feleségével együtt elhatározta, hogy elköltöznek. Először barátaimnak ajánlották föl megvételre a házukat.
Barátaim elfogadták az ajánlatot, és aláírták a vételi szerződést is. Két hónap alatt eladták városi otthonukat és kicsi, de megfelelő tóparti házukat is. Kicsivel később pedig beköltöztek álmaik otthonába. Néha úgy érezzük, felesleges akadályok állják utunkat, és ez idegesít bennünket.
Hiszünk benne, hogy jó úton haladunk, bízunk Istenben és önmagunkban, a dolgok mégsem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk. Rosszkor lendülünk neki, aztán rosszkor állunk le. Feltehetjük a kérdést: vajon Isten cserbenhagyott minket, vagy nem érdekli a dolgaink? Esetleg nem látjuk, merre tartunk. Aztán egy szép napon rájövünk, az volt az oka, hogy nem kaptuk meg, amit akartunk, mert Isten valami sokkal jobbat szánt nekünk.
Ma a türelmet gyakorlom. Arra kérem Felsőbb Erőmet, hogy a legjobbat küldje rám, és bízom benne, hogy így tesz.