Melody Beattie : Június 22. MUNKAHELYI TÖRTÉNETEK

Ahogy kapcsolatainknak megvannak a maguk történetei, ugyanúgy a munkánknak is.

Ahogy jelen körülményeink között el kell fogadnunk és foglalkoznunk kell kapcsolatainkkal, ugyanúgy munkás életünket is el kell fogadnunk, és foglalkoznunk kell vele.

Ahogy egészséges hozzáállást alakítunk ki kapcsolatainkhoz - ami elősegíti a tanulásunkat és előrehaladásunkat - egészséges hozzáállást alakíthatunk ki munkánk eddigi történetéhez is.

Tizenegy éves koromtól fogva sokféle munkát végeztem életemben. Kapcsolataim révén sok mindent megtanultam magamról, és ugyanilyen sokat tanultam a munkám révén. Ezek a tanulságok sokszor párhuzamosak azokkal, melyekkel életem más területein szembesülök.

Akadt olyan állásom, amelyiket utáltam, ugyanakkor függtem tőle. Bizonyos munkahelyeken benn ragadtam, mert nem mertem a saját lábamra állni és keresni egy megfelelőbb helyet.

Volt olyan munkám, amelyet bizonyos képességeim fejlesztése céljából vállaltam el. Ezt néha észre sem vettem, egészen addig, amíg utóbb ki nem derült, hogy ezek a képességek az általam választott pálya fontos részei. Volt olyan állásom, ahol áldozatnak éreztem magam, ahol

úgy éreztem, folyton csak adok és adok és az égvilágon semmit nem kapok cserébe. Egyes kapcsolataimban is hasonló érzéseket sikerült kimunkálni magamban. Voltak olyan munkáim, amelyek arra tanítottak, mi az, amit egyáltalán nem akarok; mások felszikráztattak bennem valamit abból, amit igazán akarok és megérdemlek. Némely állás a személyiségem formálásában segített, mások, meglévő képességeimet hangolták finomabbra. És mindegyik alkalmas hely volt arra, hogy a gyógyulás új viselkedésformáit gyakoroljam. Ahogy kapcsolataimban foglalkoznom kellett érzéseimmel és az azokban rejlő üzenetekkel, ugyanezt kellett tennem munkámmal összefüggésben is. Ahogy el kellett takarítanom az útból régi kapcsolataim érzésroncsit, ugyanígy el kellett zárnom különböző munkáimat és a pályámmal kapcsolatos régi elképzeléseimet. Életemben két döntő változást éltem át a pályámon. Rájöttem, hogy egyik sem volt tévedés, és egyik állásom sem volt időpazarlás. Mindegyikből tanultam valamit, és munkáim története segített azzá válnom, aki ma vagyok. Még valami mást is megtanultam: hogy volt egy terv, és hogy vezéreltek. Minél határozottabban megtagadtam, hogy egy állásban elveszítsem a lelkemet és minél inkább azért dolgoztam, mert így akartam, és nem a pénzért, annál kevésbé éreztem áldozatnak magam, még ott is, ahogy igencsak kicsi volt a fizetés. Minél világosabb célokat tűztem ki magam elé, és felelősséget vállaltam azért, hogy megtaláljam a vágyott hivatást, annál könnyebben el tudtam dönteni, hogy egy bizonyos állás beleillik-e tervembe. Rájöttem, miért dolgozom éppen ott, és ez m,ilyen módon válik javamra. Voltak időszakok, amikor elfogott a pánik amiatt, hol is tartok a pályámon. De a pánik sosem segített. A bizalom és tervem következetes megvalósítása segített.

Előfordult, hogy körülnéztem és megkérdeztem magamtól miért is vagyok éppen itt. De ha magamba néztem és Istent kérdeztem, tudtam, hogy jó helyen vagyok. Megesett, hogy nem léptettek elő, holott számítottam rá. Máskor visszautasítottam az előléptetést, mert nem éreztem helyénvalónak.

Időnként ott kellett hagynom egy állást, és el kellett jönnöm, hogy hű maradhassak magamhoz. Néha ez eléggé ijesztő volt. Úgy éreztem, csődöt mondtam. De megtanultam: ha azt teszem, amit elterveztem és hű maradok magamhoz, soha nem kell félnem attól, hová vezetnek.

Voltak időszakok, amikor nem tudtam megélni csekély keresetemből. Ilyenkor ahelyett, hogy a munkaadómat kerestem volna meg ezzel a problémával, és őt hibáztattam volna, magamban igyekeztem feldogozni ezt a gondot, és Felsőbb Erőmtől kértem segítséget. Megtanultam, hogy én vagyok felelős határaim kijelöléséért, és én határozom meg, mi az, amit megérdemlek. Azt is megtanultam, hogy vezérlőm nem a munkaadóm, hanem Isten.

Megtanultam, hogy amiként nem vagyok leragadva kapcsolataimban, ugyanígy van munkámban is. Mindig van választási lehetőségem.

Lehet, hogy most még nem látom tisztán, de van.

Én vagyok felelős a választásaimért, és mindig van választási lehetőségem.

Mindenekfelett megtanultam elfogadni és bízni jelenlegi munkakörülményeimben. Ez nem behódolás, nem a határok feladása.

Azt jelenti, hogy bízom, elfogadom, és vigyázok magamra a legjobb képességeim szerint.

Istenem, segíts, hogy gyógyulásom a munkámra is kiterjedjen.