Melody Beattie : Május 11. TÖKÉLETESSÉG
2017.05.11 10:00
Sokan könyörtelenül piszkáltuk magunkat gyógyulásunk előtt. És lehet, hogy
most, gyógyulásunk folyamatában is hajlamosak vagyunk rá.
"Ha csakugyan gyógyulóban lennék, biztosan nem tenném megint ezt." "Már
sokkal előrébb kellene tartanom." Akkor merülünk ilyen gondolatokba, ha
szégyelljük magunkat. Nem kellene így bánnunk magunkkal. Az égvilágon semmi
haszna.
Ne feledd: a szégyen akadályoz. Viszont az önszeretet és az elfogadás képessé tesz
a megváltozásra és a fejlődésre. Ha valóban tettünk valami olyat, amiért
bűntudatunk lehet, kijavíthatjuk azzal, hogy igyekszünk jóvátenni, és elfogadjuk
és szeretjük magunkat továbbra is.
Akkor sincs okunk szégyenkezni, ha visszacsúszunk régi, függőségen alapuló
gondolkodásmódunkba, érzéseinkbe és viselkedésmódunkba. Időről, időre
mindnyájan visszalépünk. Így tanulunk és fejlődünk. A visszaesés vagy
újrafeldolgozás gyógyulásunk fontos része. És a kiút nem a szégyenkezés, mert az
csak mélyebbre taszít a függőségbe.
Sok fájdalom fakad abból, hogy megpróbálunk tökéletesek lenni. A tökéletességet
nem lehet elérni, hacsak nem értelmezzük másképp ezt a fogalmat: a tökéletesség
az, amik most és éppen itt vagyunk, ha olyannak fogadjuk el és szeretjük
magunkat, amilyenek vagyunk. Mert pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell
gyógyulásunk útján.
Ma elfogadom és szeretem magam úgy, ahogy vagyok, és ott, ahol tartok
gyógyulásom folyamatában. Mert pontosan ott vagyok, ahol ma kell lennem
ahhoz, hogy eljussak oda, ahol holnap kell lennem.