Melody Beattie : Március 02. MUNKAHELYÜNKKEL KAPCSOLATOS ÉRZELMEK
2017.03.02 09:19
„Dühös vagyok a munkahelyemre. Mást léptettek elő, holott nekem járt volna. Annyira dühít, hogy legszívesebben venném a kalapomat. A feleségem azt mondja, tartsam kordában az érzelmeimet. De miért? Ettől még mást léptettek elő!”
(Név nélkül)
A munkahelyünkkel kapcsolatos érzelmeink ugyanolyan fontosak, mint életünk más területein. Valahányszor felbukkannak, foglalkoznunk kell velük.
Ha nem veszünk tudomást gyomorpanaszainkról, fejfájásról, attól azok még ott vannak.
Komoly kihívás, hogy megbirkózzunk a munkahelyünkkel, kapcsolatos érzelmekkel. Ráadásul olykor teljesen haszontalannak tűnhet. Egyik kedvenc trükkünk éppen az, hogy meggyőzzük magunkat, mennyire haszontalan az egész.
Mérlegeljük alaposan a dolgot. Lehet, hogy célravezető olyasvalakivel megbeszélni, akinek nincs köze a munkahelyünkhöz, hogy biztonságban érezzük magunkat.
S ha már teljes intenzitással éljük át ezeket az érzelmeket, kifundálhatjuk, mit tehetünk leküzdésükhöz, ugyanakkor, hogyan óvhatjuk meg magunkat a kellemetlen következményektől.
Néha elég – mint más területeken is – ha csak elfogadjuk őket. Néha olyan problémára utalnak, ami csak a miénk, máskor pedig olyasmire irányítják rá a figyelmünket, amit másokkal együtt kell megoldanunk.
Néha éppen az érzelmek mutatják meg a továbbvezető utat. Máskor valamilyen üzenet, vagy félelem bújik meg bennünk, úgymint: „Soha nem lesz sikerem… Soha nem kapom meg, amit akarok… Nem vagyok elég jó.”
A megoldás néha valamilyen spirituális megközelítési mód. Idézzük fel újra: valahányszor spirituális módon közelítünk életünk bármely területéhez, javunkra válik. Addig nem tudhatjuk, mi a tanulnivaló, amíg nem szedjük össze bátorságunkat, hogy megálljunk egy kis időre, és szenteljünk figyelmet az érzelmeinknek.
Ma a munkahelyemmel kapcsolatos érzéseimet ugyanolyan fontosnak tekintem, mint bármely más érzésemet. Megtalálom a módját, hogyan foglalkozhatok velük.