Melody Beattie : Március 27. A RÉGI SEBEK ÚJRA FÁJNAK
2017.03.27 09:18
"Hogy tehettem ilyet? Hogy mondhattam ilyet? Még, ha úgy gondoltam, akkor is szégyellem, bűntudatom van és félek."
Általános reakció ez, ha a gyógyulás során új, izgalmas viselkedésmódokkal próbálkozunk. Miközben azon vagyunk, hogy éljünk erőnkkel és óvjuk magunkat,
emiatt gyakran szégyent, bűntudatot és félelmet érezhetünk.
Ne hagyjuk, hogy ezek az érzések eluralkodjanak rajtunk. Megannyi utófájás. A régi sebek szakadnak fel bennünk újra. Hagyjuk, hogy végképp begyógyuljanak!
Ha szembeszállunk mások érzéseivel és üzeneteivel, mindig hasonló
utófájdalmakat fogunk tapasztalni. Idáig hagytuk, hogy ezek - a szégyen és bűntudat - irányítsák életünket.
Gyerekkorunkban sokan kaptunk olyan, a szégyenre alapozott üzeneteket, hogy nem jó, ha nyíltak és őszinték vagyunk másokkal szemben, és élünk az erőnkkel. Azt éreztették velünk, hogy nem rendjén való, amit akarunk, amire úgy érezzük, szükségünk van.
Hagyjuk behegedni a sebeket! Nem kell túl komolyan vennünk az utófájdalmakat.
Ne hagyjuk, hogy a belobbanó sebek arról győzzenek meg, hogy rossz úton
járunk, hogy nincs jogunk megóvni magunkat s kijelölni határainkat.
Csakugyan jogunk van hozzá? Jogunkban áll megóvni magunkat? Jogunkban áll kijelölni a határokat? Jogunkban áll őszintének lenni és kimondani azt, amit úgy érzünk, ki kell mondanunk?
A fejem teszem rá, hogy igen, jogunk van hozzá.
Ha ma egy régi sebem újra belobban, miután új viselkedésmódot alkalmazok
gyógyulásomért, megvárom, amíg beheged. Nem tulajdonítok neki túl nagy
jelentőséget. Istenem, segíts, hogy elengedjem a szégyent és alaptalan félelmet attól, mi fog történni velem, ha tényleg vigyázni fogok magamra, és igazán szeretem magam.