Melody Beattie : November 19. ÉRZELMEINK ELFOGADÁSA

Miért küszködünk annyira érzelmeinkkel?

Miért küzdünk olyan veszettül azért, hogy tagadjuk érzelmeinket, különösen másokkal kapcsolatban? Hiszen csak érzelmek!

Letagadhatjuk, mennyire felbosszantott valaki, mert valamilyen szolgáltatással becsapott. Letagadhatjuk, hogy egyik barátunk megbántott minket; ezért haragszunk rá. Letagadhatjuk, hogy félünk a gyerekeinktől vagy haragszunk rájuk. Egész rakásérzést letagadhatunk házastársunkkal, vagy azzal szemben, akivel intim kapcsolatban vagyunk. Ugyanígy letagadhatjuk munkahelyi főnökünkkel vagy beosztottainkkal szemben táplált érzelmeinket. Ezek az érzelmek néha mások viselkedésére adott válaszok. Néha viszont valami mélyebbet indítanak el bennünk: régi szomorúságot vagy frusztrációt. Függetlenül attól, honnan erednek, a mieink. A mi tulajdonaink. Gyakran csak arra van szükség, hogy elfogadjuk őket, és máris tovatűnnek.

Ne hagyjuk, hogy az érzelmeink irányítsák viselkedésünket. Nem kell cselekvéssel reagálnunk minden érzésre, amely áthalad rajtunk. Segíthet, ha beszélünk róluk olyasvalakivel, akiben bízunk. Néha éppen azzal, aki előidézte bennünk; ez bizalmas kapcsolatot szülhet. De legfontosabb, hogy magunknak mondjuk el. Ha hagyjuk, hogy érzelmeink átjárjanak, ha elfogadjuk, majd elengedjük őket, tudni fogjuk, mi legyen a következő lépés.

Ma nem felejtem el, hogy érzelmeim életem fontos részei. Nyitott leszek rájuk családi életemben, baráti kapcsolataimban, a szerelemben és munkahelyemen is. 

Elfogadom őket anélkül, hogy elítélném értük magam.