Melody Beattie : Szeptember 16. -BOSSZÚ-
2017.09.16 09:22
Mindegy milyen régóta gyógyulunk, mindegy, milyen szilárdak spirituális
alapjaink, néha elönthet a vágy, hogy megbüntessünk valakit, kiegyenlítsük a számlát. Bosszúra vágyunk.
Látni akarjuk, hogy ugyanúgy fáj neki, mint amilyen fájdalmat nekünk okozott.
Látni akarjuk, hogy megadja neki az élet, amit megérdemel. Az az igazság, hogy ebbe szívesen besegítenénk.
Ezek teljesen normális érzések, de nem kell megtennünk, amit súgnak.
Hozzátartoznak haragunkhoz, de nem a mi dolgunk az igazságszolgáltatás.
Megengedhetjük magunknak, hogy haragudjunk! Még egy lépéssel tovább is mehetünk: mélyebbre áshatunk, és felidézhetjük a többi érzelmet – a
sértődöttséget, a fájdalmat, a kínt. De a célunk az, hogy ezt azért tegyük, hogy többé ne legyen velük dolgunk.
Számon kérhetjük a másik cselekedetét. De nem a mi dolgunk ítélkezni fölötte. A bosszúvágy nem segít, inkább gátol és visszatart.
Lépj tovább! Szállj ki ebből a játékból! Vond le a tanulságot! Köszönd meg a
másiknak, hogy valami fontosra tanított meg. S ezzel hagyd az egészet magad mögött. Csak a tanulságot vidd magaddal.
Az elfogadás többnyire segít. A megbocsátás is. Nem az a fajta megbocsátás, amely szinte fölszólítja a másikat, hogy kövesse el újra, amit ellenünk vétett, hanem az, amely megszabadít a haragtól. Ettől leszünk szabadok.
Ma annyira haragszom, amennyire kell ahhoz, hogy lezárhassam befejezetlen ügyemet. Ha már megszabadultam a haragomtól, és sértődöttségemtől, egészséges megbocsátásra törekszem, amelynek vannak határai. Tudom, hogy ezek a határok, a megbocsátással és együttérzéssel karöltve, előbbre fognak vinni.